Majomparádé szürkületben

Sziasztok!

Tudom, elég régen nem volt már bejegyzés, de már olvasom a Love Suprem című blogot, Zsófitól, ami ugye az én kritikámra vár, de a blognak már elég sok része van, és szeretném mindet elolvasni, mert fenomenális alapötlettel rendelkezik. Addig is úgy gondoltam hozok nektek egy filmkritikát az én személyes kedvencemről, illetve teszek egy „nagy” bejelentést is, alább pedig írok pár sort a blogomról, hátha érdekel valakit.

Nagy port kavart tavaly a legújabb majmok bolygója film, a Forradalom. Minden Planet of the Apes rajongó várta, többek között én is tűkön ültem, mert nagy kedvencemmé nőtte ki magát a második részével melynek címe majmok bolygója; Lázadás. Oké, nem azt mondom, hogy ez egy alap mű, mert nem az, de bizonyára az emberiség hatvan százaléka tisztában van vele, hogy mi ez, sőt, lehet, hogy látta is. A régebbi ezerkilencszáznyolcvanhatban készült részekbe nem mennék bele mélyebben, mert nem tudom, hogy a kornak megfelelően mennyire volt jó maga a film, és a kivitelezés, úgyhogy talán kezdjük az első részével.

A majmok bolygója: a filmet Tim Burton rendezte, és ez a dolog azt is megmagyarázza, hogy miért játszik benne majdnem főszerepet HBC (Helena Boham Carter). A történet maga kissé kusza volt első megnézésre, így hát többször is neki kellett futnom, hogy aztán eldöntsem nem volt rossz film, de nem volt annyira jó sem, így oké. Leo karaktere, akit Mark Wahlberg (Transformes 4, Ted) alakít, sokszor ellenszenves figura volt. Oké, hogy lezuhant egy ismeretlen bolygón, és rendben, hogy meg akarták ölni, de néha olyan megmozdulásai voltak, meg mondatai, hogy már én is azon voltam, hogy kinyírom.

Maga a film története nagy vonalakban: Leo, a NASA-nál dolgozik, ahol majmokon kísérleteznek, illetve küldenek fel az űrbe, próba utakra. A férfi majmát, akit ő nevelt fel, is felküldik egy ilyen útra, csak hogy az állatka eltűnik egy fekete lyukban, hősünk pedig jó hőshöz méltóan indul utána, hogy aztán ő is elvesszen. Lezuhan egy ismeretlen bolygón, ahol hamar rájön, hogy a majmok és az emberek fordított társadalmat alakítottak ki. Magyarul; ezen a bolygón a majom az ember, illetve az ember a majom. a csimpánzok, gorillák, orángutánok egy igen koedukált társadalmat alakítottak ki, beszélnek, vannak fegyvereik, háziállatokként gondolnak az emberekre, kivéve néhány jóhiszemű bajtársat, akik segítenek Leonak megmenekülni. Nem nagyon akarnék spoilerezni, de tudom, hogy minden lány feltenné ezt a kérdést; igen, megtalálja a kiscsimpánzt és igen a makinak semmi baja nincs, na, jó talán később lesz, de nem hal meg.

SPOILER: Ugye a filmben kiderül, hogy a fekete lyuk különböző időintervallumokba vezette át hőseinket a Földre (igen ez a bolygó a mi bolygónk csak évezredekkel később, illetve előbb). Míg Leo az új földön rohangál és próbál kapcsolatot teremteni kollegáival, kollegái is keresni kezdik őt, illetve egy hajót is küldenek érte. Az űrhajó is lezuhan ugyan ezen a bolygón, de kétezer évvel korábban, mint Leo, és a hajón lévő majmok átveszik az irányítást az emberek felett, belőlük lesz a társadalom, amit főhősünk később megismer. Aztán visszamegy a földre, ahol már a majmok átvették az irányítást. Én szóltam, hogy nagyon kesze-kusza egy film.

Nekem konkrétan annyira nem tetszett, mint vártam, de a második része annál inkább.

Majmok bolygója; Lázadás: Na, igen, eljutottunk idáig. a világtörténelem legjobb apokalipszis filmje, komolyan. James Franco (Pókember filmek, Alíz) kitűnő alakítást tesz le az asztalra, Will Rodman szerepében. Andy Serkis (Gyűrűk Ura) pedig egyszerűen zseniális Ceasar. Imádom, komolyan ez a film a szívembe lopta magát.

Történet nagy vonalakban: Will Rodman egy tudós, a San Fransisco-i kutatóközpontban, ahol majmokon kísérleteznek, próbálja megtalálni az Alzheimer-kór ellenszerét. Beadja a gyógyszert egy csimpánznak, aki megvadul és lelövik. Kiderül, hogy idő közben világra hozott egy kismajmot, és csak őt próbálta menteni. Will örökbe fogadja a csimpit, és észreveszi, hogy sokkal gyorsabban fejlődik, mint azt kellene, így tanítani kezdi. Ceasar hamarosan meg tanul kommunikálni, számolni, logikai játékokat játszani, még sakkozni is, Will sokszor jár ki vele a város szélén található erdőbe, ahol a majom szabadon ugrálhat és játszhat. Ez addig mind szép és jó, amíg Ceasar meg nem látja, hogy a szomszédjuk fenyegeti az ő „nagyapját”, Will édesapját, aki Alzheimer-kórban szenved, s, hogy őt védje, rátámad a szomszédra, így menhelyre kell vinniük. Ott megismerkedik a többi majommal is, akik eleinte nem nagyon akarják elfogadni, de Ceasar hol intelligenciával, hogy erővel kivívja a tiszteletüket, ő lesz a vezérük. Mikor Will rájön, hogy az ott dolgozók rosszul bánnak Ceasar-al, haza akarja vinni, de nem, engedik neki. Aztán a majmok fellázadnak.

Az egész film attól lesz élvezhető, sőt szerethető, hogy végig nyomon követhetjük, ahogy Ceasar felnő, és fejlődik, és okosodik. Csak ajánlani tudom. Egy igazán jó film, ahhoz képest, hogy összekötő töltelék rész, szerintem a trilógia legjobb része. A harmadik rész is tetszett, arról nem akarok bővebben mesélni, mert ha megnézitek az első két részt, akkor bizonyosan ez is érdekelni fog! Ha akartok, róla bővebb kritikát hallani csatolom Szirmai youtube videóját!  ITT MEGNÉZHETITEK

A másik hírem, hogy sikerült megszereznem a Szürke Ötven Árnyalatát, ugyanis annyi rossz kritikát olvastam róla, hogy muszáj lesz elolvasnom, és írnom róla nektek!

Ha érdekel a blogom akkor pedig ide kattintva elérhetitek: ITT