Órarend nyertesek

Sziasztok! Mint tudjátok pár napja véget ért a nyereményjátéknak, ahol személyre szóló órarendeket sorsoltam ki; nos itt lennének a nyertesek:

1. Roshele
3. Kati
4. Hanna Baranyai

Gratulálok nektek, e-maileteknél megtaláljátok az órarendet!
(a sorsolás random.org-vel történt, valamint a jelentkezés ideje szerint lett mindenki megszámozva)

Édes élet kritika - Charlotte R. Congrand

Ahoy!

#MégMindigMenciVagyok

Ma meghoztam az első kritikámat aminek a megírását kifejezetten élveztem! S bár ez egy kritika nem ajánló, én azért ajánlom hogy olvassatok bele. (Na Charlotte ezt is jól megmondtad...) Jó olvasást és sietek a többi kritikával! Nyugodtan lehet tőlem rendelni (Bár már csak három szabad hely van nálam.) Szóval aki Vattapamacsos Charlotte magával beszélős kritikát szeretne nyugodtan írjon emailt: charlottee888@gmail.com

http://edeseletdolcevita.blogspot.hu/

Szeretném megemlíteni a kritika elején, hogy a kinézetre azért nem fogok kitérni, mert az írónővel így beszéltük meg!

Történet:

Alap sztori, fülszöveg:  Az alap sztori nem a legegyedibb. Sőt! Ha valaki meghallja azt a két szót, hogy Gimis blog megy és keres egy hidat. Rögtön elítélik az ilyen blogokat, mert elég nagy részük nem túl igényes… Kit álltatunk? Mintha egy macska odahányt volna néhány blog kinézetére és a mancsával elkezdett pötyögtetni. De amiről ma kritikát írok nem ilyen! Mindenki egészen nyugodtan olvassa el a Fülszövegét a blognak, ahogyan én is tettem.  Erre nem igazán tudok mást mondani, csak azt, hogy gratulálok. 

Szép, kerek és összeszedett mondatokat írtál. A szöveg engem teljesen magával ragadott, és el is kezdtem rögtön olvasni! A fülszövegből már gondolni lehet, hogy viszel bele pár bámulatos csavart – így is tettél egyébként-, ami még izgalmasabbá és egyedibbé teszi a történetedet.

Ahogy pedig befejezted csak rátesz egy lapáttal, ugyanis az különösen tetszik! Kíváncsivá teszed azt, aki a fülszövegedet elolvasta és számomra azt sugallják azok a sorok, hogy egy részt legalább el kell olvasnom különben Barby jön és felképel. Tehát mint mondtam csak gratulálni tudok, mert te foglalkozol a blogoddal és nem a macskáddal íratod meg a részeket…

Összességében: Nagyon tetszik a fogalmazás módod. Kerek, egész mondatokat írsz és mindenféle helyesírási hiba nélkül írsz -bár látom van bétád-.     

5/5

Szereplők: A történet főszeremlője egy Barbi nevű lány aki Budapesten jár gimnáziumba. Úgy gondolom, hogy ő egy elég makacs lány akivel ha elkezdesz vitatkozni nem fejezed be amíg igazat nem adsz neki. A történet -szinte elején- szakítanak a barátjával akivel eddig távkapcsolatban éltek. Már bocsánat, de 14 éves korban egy távkapcsolat halálra van ítélve.Jön a kaszás és kinyírja... Hát a kaszás nem más volt mint Andris, Barbi pasija. Csak a szokásos -való életben is megélt- szakítás; telefonon közli, hogy nem működik, a lány belemegy a csak barátságba, pár napos sírás és végül feldolgozta. De ez még jól is jött, mivel a lány után érdeklődik egy osztálytársa, Barbi viszont másba szerelmes. (Tisztelt fiúk, lányok, kedves Vattapamacs alattvalóim! Ez egy olyan szerelmi bonyodalom és annyi a csavar benne, hogy labirintusnak képzeltem.) 

Bence az a fiú, akit tényleg minden lány és szülő elfogad és rá vágyik. Bence minden lány, szülő és meleg álma! Tényleg nagyon tisztelettudó, kedves és aranyos Barbival. Viszont ő egy tipikus lány és a rossz fiú kell neki. Ennek ellenére Bence próbálkozik és komolyan majd bekakil annyira szeretne Barbira úgy gondolni mitn a barátnőjére.

Adrián. Hm... Rossz fiút emlegettem? Mert ő bizony az! Egy menő, nem törődöm semmivel, a haverokkal lógok és persze gitározok. Megmondom őszintén én is rossz fiú párti vagyok, ezért a Team Adrián csoportot erősítem. De Adrián szíve másért dobod akire senki sem gondolna... (Ha érdekel olvasd a történetet és egy különkiadásból megtudhatod!) Igazi nőcsápász és Bence tényleges ellentéte. Elképzelhetetlen, hogy ők jóban legyenek. Vagy mégis? Adrián és Bence a legjobb barátok és egyéb ok-ok miatt együtt is élnek (Ez is kiderül ha olvasod a blogot.) De egy lány vajon elválaszthatja őket? Hát ezt még senki se tudja, de erre még én is kíváncsi vagyok!

Vivi, egy élettel teli, vidám, mosolygós és kedves lány; aki nem mellesleg Barbi legjobb barátnője! Hát szerintem róla nem kell sokat mondanom... Egy rózsaszín felhőkkel teli világban él, sokszor elpirul, van egy cuki pasija és minden klappol nála. Na szóval csak a szokásos. (- De hiszen azt mondtad ez egy jó történet, akkor mért állítod be a szereplőket úgy mintha sablonosak lennének? - Minden történetben megtalálhatóak ezek a szereplők, de az írónő a legjobbat hozza ki a talán sablonosnak tűnő szereplőkből is! Amúgy meg hagyjál már... Épp kritizálni próbálok.)

Összességében: Szerettem volna kevés spoilert belevinni a kritikába ezért úgy tűnhet, hogy minden szereplő totál sablonos és nem történik semmi nagy durranás velük. Hát ez nem így van! Olyan fordulatokat tudtál belevinni a történetbe, hogy én is csak ámultam és bámultam néhol.     

5/5

Helyesírás, fogalmazás: Úgy gondolom, hogy más elég sokszor megemlítettem azt, hogy én nem találtam se helyesírási sem pedig fogalmazási hibákat. De mivel van egy bétád úgy gondolom, hogy ez így van jól. Komolyan mondom, hogy úgy terveztem hosszú kritikát írok, de mivel még azt is kiküszöbölted, hogy legalább valamit kritizáljak elég nehéz dolgom volt! A fogalmazásodban kivetnivaló nincs, hiszen kerek, hosszú mondatokat írsz. Minden szavát értettem, szóval nincs is miről beszélnünk...

5/5

Végeredmény: 15/15

Nagyon ügyesen írsz és csak így tovább! Próbáltam tényleg kritizálni de megmondom őszintén, hogy szeretem a blogodat. Én úgy gondolom, hogy tudok szőrösszívű lenni, és durva kritikát írni de nem ment. Hiszen, ami jó egy blogban az nálad megtalálható. Gratulálok, elérted, hogy keveset viccelődjek és esetleg tegyek gúnyos megjegyzést... Magyarul, hogy hasonló iromány legyen mint a bemutatkozó szövegem. Remélem folytatod a blogot és be is fejezed. A blogolást se hagyd abba mivel szerintem tehetséges lány vagy!

Charlotte,

a fő Vattapamacs

© A kritika nem bántásból íródott, ha bármit amit mondtam sértésnek vettél akkor sajnálom, de így jártál.

Back to school - Órarendek + Nyereményjáték

Sziasztok bogyók!

Nagyon régóta ténykedtem az oldalon, így gondoltam, hogy hozok nektek, így suli időre pár órarendet. \(^3^)/

Akikről/Amiről csináltam (Folyamatosan frissül):
Δ Hipster cica és kutya
Δ Devon Bostick
Δ Kuroko no Basuke/Basketball which Kuroko plays;
- Kuroko (cicás chibi és fanart)
- Kise (cicás chibi és fanart)
- Kagami
Δ Tokyo Ghoul
-Tsukiyama Shuu

(Ha érdekel valamelyik katt a további bejegyzésekre!)

És, mivel így belejöttem az órarend készítésbe, így gondoltam indítok egy kisebb nyereményjátékot is! A KOMMENTELŐK KÖZÜL KISORSOLOK 3 EMBERT, AKIKNEK SZEMÉLYRE SZÓLÓAN ELKÉSZÍTEK EGY-EGY ÓRARENDET! A stílusa ugyanez lesz, viszont a karaktert az oldalán TI választjátok! (sorsolás random.org-vel fog megtörténni)

Jelentkezési idő: 2015.08.20.-2015.08.27.

Amit tennetek kell az órarendért:
-Írj egy kommentet a karakterrel, akivel/amivel szeretnéd látni az órarended, illetve az e-mail címed, hogy ha te nyertél, akkor el tudjam küldeni neked!
-Rakd ki ezt a képet az oldaladra (ha nincs blogod nem baj, de utána nézünk, hogy tényleg nincs-e):

Sok sikert a nyereményjátékhoz!

xx Lenka

Egy új kritizátor!

Ahoy!

 #HűDeMenciVoltam

Először is szeretnék mindenkit üdvözölni. A blognak lett egy szókimondó, mesés és szerény kritikusa. (Óóó, te aztán szerény vagy!) Charlotte R. Congrand a blogger nevem, de nehogy letörjön az ujjatok miközben leírjátok, ezért nyugodtan hívjatok simán Charlotte-nak. (- Mama, ha letörik az ujjuk ki fog tőled kritikát rendelni? - Nem tudom kislányom, nem tudom...) A blogolásba már régebben belekezdtem, de a kritika írást csak egy éve kezdtem el. (Ha-ha! És a kritikáid mióta felvállalhatóak és mióta tükrözik a személyiségedet?) Hát, körülbelül fél éve. Na? Most örülsz teeee?! Mivel befejeztem a magammal társalgást elmondom, hogy én milyen szempontokat veszek figyelembe egy kritika megírássásánál:
- Kinézet. (Design, Fejléc, Modulok.)
- Történet. (Alapsztori, Fülszöveg.)
- A két főszereplő.
- Helyesírás, fogalmazás. (Példa az első fejezetből.)
Mindig igyekszem úgy megírni a kritikáimat, hogy minimum ezer szóból álljon. Továbbá... Ha a blogod túl sok részből áll, akár már több évadja is van, akkor csak az első pár részt és az utolsó részeket olvasom el! Ha több évadja van a blogodnak, akkor az évadokat külön fogom elemezni, és évadonként olvasom el az első és az utolsó pár részt! Remélem érthetően fogalmaztam meg. ( - De Charlotte. Te mindig érthető vagy! - Oh, köszönöm. Nagyon kedves vagy Charlotte.) Már megint az a magammal beszélgetés... Kezdhettek hozzászokni! ;) Ha szeretnétek rendelni tőlem, akkor ezt ezen az email címen tudjátok megtenni: charlottee888@gmail.com
Úgyhogy, ha valaki kritikát szeretne rendelni egész nyugodtan fordulhat hozzám! Főleg ha egy olyan embertől akar olvasni, aki egy szőrösszívű kritikus és kis cuki vattapamacs is egyben.

Charlotte R. Congrand voltam, de ezt már tudjátok.
(- Nem... Mi csak azt tudjuk, hogy simán Charlotténak kell hívnunk. 
- Mondhatok valamit?
- Persze! *O* 
- Kussolj!)

Charlotte,

a fő Vattapamacs

ELÉG!!!! + elkészült design

Komolyan mondom néha nem értelek titeket! Persze, itt is hatalmas tiszteletet érdemel a kivétel, de ezen kívül lehetséges, hogy jó néhány ember magára fog ismerni.

Drága kicsi unikornisaim....Ott a bal oldalon NEM véletlenül van ott az aktivitás modul, rajta, hogy kinek mennyi a kerete. VEGYÉTEK FIGYELEMBE, KÖNYÖRGÖM!

Már nem az első e-mail kapom, hogy a design oldalon láttátok a munkáim, és szeretnétek rendelni. Igen, köszönöm, iszonyatosan hálás vagyok, hogy engem választotok, és hogy ekkora bizalmat fektettek belém, hogy rám bízzátok az oldalatok kinézetét, DE! Ha tele vagyok, akkor tele vagyok. És hiába hozom folyamatosan az elkészült designokat, egyszerűen sosincs szabad helyem, mert néhányan nem veszitek ezt figyelemben. 

Csinálhatnám, hogy nem veszem figyelembe az ilyenkor érkező megrendeléseket, de akkor megy a hiszti, hogy miért nem írok, mikor lesz már kész a rendelés, mikor én még nem is reagáltam rá. Én türelmes ember vagyok szíveim, de egyszer mindenkinél betelik az a bizonyos rózsaszín csillogós limonádéval teli pohár. És akkor Szofiból majd kibújik a gonoszka. Én ezt nem szeretném, és gondolom ti se.

Nem akartam bántó lenni, csupán felnyitni néhány embernek a szemét. Szóval ha nem írok vissza a nekem szánt e-mailetekre, akkor az e miatt lesz. 

Ám attól szeretlek, imádlak titeket, és mindenkit puszilok! 

AUP blogajánló

Sziasztok Unikornisok! 

Tudom, hogy rendeltek tőlem kritikát, és már bele is kezdtem a blog elolvasásába, de előtte úgy gondoltam, hogy megismertetem veletek az újonnan indult blogomat. Szóval, most egy ajánlót olvashattok a tollamból, igen, a saját blogomról. 

Az utolsó pisztolygolyó 

Fülszöveg/Bevezető:

Az iskola kemény hely tud lenni. Főleg két olyan személy számára, akik elvesztették a szüleiket gyerekkorukban. Bár mindketten jómódú családban nevelkedtek, s kifogástalan iskolákba jártak, az élet külön utakra sodorta hajóikat. Mi van akkor, hogyha megtetszik neked valaki, akit a barátaid elítélnek? Mit teszel, hogyha tanúja leszel egy gyilkosságnak, és csak egyetlen ember hiszi el neked a dolgokat? Mit teszel, ha szerelmes leszel valakibe, akit nem is ismersz igazán? Egy történet egy lányról és egy fiúról, akik nem azok, akiknek látszanak. Egy történet szerelmemről, fájdalomról és életről. Ha elolvasod ezt a sztorit, olyan világba csöppensz, amihez tíz körömmel ragaszkodnál, belőle még is menekülni szeretnél.

Részlet a prológusból:

„Kislány volt még, de pontosan tudta, hogy mi történt a szüleivel, hogy mi történt vele. Ismerte a halál szó fogalmát, és tisztában volt azzal is, hogy ez visszafordíthatatlan, hogy ő szerencsés, mert még él, még tudatában van mindennek, akkor is, ha az a minden neki most nagyon fáj. Könnyek gyűltek a szemébe, de egyszerűen csak megrázta apró kis fejecskéjét. Nem is biztos, hogy meghaltak, gondolta magában, lehet, hogy ők is itt vannak valahol a kórházba, takaróba csomagolva. Belső hangja rémisztően hideg volt, tudta jól, hogy nem így van, hogy a lehetetlenről próbálja meggyőzni magát, de nem adta fel. Egyre csak ismételgette magában a szavakat, míg el nem jutott az ajtóig. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy felérje a kilincset. Lenyomta és kilépett a hosszú folyosóra ahol emberek sokasága fogadta. Apró hangyának érezte magát a felébe magasodó felnőttek között, attól tartott, hogy valaki nem veszi észre és eltapossa, mint egy bogarat.

    Tíz éves létére elég apró, törékeny termetű, beteges gyermek volt, az anyja sokat hangoztatta, hogy ha így folytatja, nem nőni fog, hanem összemegy. Egy esős novemberi éjjelen látta meg a napvilágot, pont olyanon, mint ez volt, hetedik hónapra, koraszülöttként. Néhány napig az is kérdéses volt, életben marad-e egyáltalán, az orvosok ennek tulajdonítják be azt, hogy annyi baja van. Laktóz érzékeny, vas hiányos, asztmás, még is ő az egyetlen, aki túlélte a balesetet.

    Ahogy végignézett a folyosón látta a lámpákkal bevilágított várót, ahol a szomorú mosolyú ápolónő egy másik asszonnyal beszélgetett. Utóbbi magas volt, sötét haját kontyba fogta, és egy fekete ceruza fazonú szoknyát viselt. Hallotta, ahogyan az egyik kórterem kulcslyukán halk sírás szűrődött a nyüzsgő folyosóra. A hang irányába kapta a fejét, majd mire visszanézett az ápolónő és az ismeretlen hölgy, már szinte előtte álltak. Előbbi hamar kiszúrta így megszaporázta lépteit, majd halk, szinte babusgató szavakkal visszaterelte a kórterembe, ahol már csak egy aprócska víztócsa árulkodott ottlétéről. 

- Te Emma vagy igaz? Az én nevem Amanda. Én vagyok a nagynénéd - kezdte a szoknyás. Emma neve hallatán felemelte a fejét és egyenesen az ismeretlen nő szemébe nézett. Hidegek és szürkéskékek voltak, akár a márvány, még akkor is, ha ezt próbálta kompenzálni viszonylag kedvesnek mondható mosolyával.”

„A csöndes útszakaszon csupán egyetlen házban égett a villany. A kertváros esténként mindig néptelen volt, a lakók ilyen későn, hajnalban már mind aludtak. Az említett ház nappalijának fényesre mosott padlóján egy tizenegy év forma, sötétbarna hajú fiúcska térdepelt, potyogtak a könnyei. Lábán édesanyja feje pihent, Aiden tenyerei a mozdulatlan arcot simogatták. Az egykor olyan szép, mindig csillogó barna szemek most élettelenül meredtek a semmibe, mintha tükrök lettek volna csupán. Minden olyan gyorsan történt. Arra sem volt ideje, hogy a mentőket hívja. Az anyja egyszerűen csak elesett a szoba közepén, felakadtak a szemei, és hirtelen megállt a szíve. Aiden végignézte, egy pillanatra sem ment el a test mellől, csak az ölébe húzta, amennyire tudta. Ő volt neki az egyetlen, akire számíthatott. Az apja elhagyta őket három éves korában, azóta egyszer sem látogatta meg, a nagymamája pedig tavaly hunyt el végelgyengülésben. Nem akarta elfogadni, hogy az édesanyját is el kell veszítenie.

Csak ült ott, egyik kezével az anyja arcába kapaszkodott, a másikkal a telefont fogta. Tudta, hogy vége, hogy nincs értelme, mégis kihívta a mentőket, hogy elvigyék tőle, hiszen elég bűnügyi sorozatot látott ahhoz, hogy mi történik, hogyha egy halottal nem bánnak megfelelően.

A halk hüppögésének szimfóniáját kopogtatás törte meg. Óvatosan tolta le magáról édesanyját, felállt, letörölte a könnyeket az arcáról, bár ezzel nem tudta takarni, hogy legalább egy órája sírt, a szemei már egészen kipirosodtak. Kinézett a kukucskálón,  fel kellett ágaskodnia valamennyire, hogy felérje, s miután megbizonyosodott arról, hogy valójában a mentősök érkeztek meg, kinyitotta az ajtót. Nem is egy, hanem négy férfi lépett be a házba, az egyik óvatosan megfogta Aiden csuklóját és átvezette egy másik szobába, ami a bútorokból ítélve konyhaként szerepelt.

- Me...meghalt igaz? - kérdezte, a hangja remegett, ahogyan a kezei is. Kihúzta az egyik széket és leült rá, félt, hogyha más szájából hallja majd a nyilvánvaló igazságot elszédül. Így is az ájulás szélén állt, reszkettek a végtagjai, hevesen hullámzott a mellkasa, a torka és a tüdeje elszorult, nem kapott levegőt. Megmarkolta a széktámláját, többször is előfordult már vele ilyen, az orvosa ezért is írt neki fel asztma pipát, de eddig nem nagyon volt szüksége rá.”

Ezt a blogot, azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikát, és az akció/thriller/krimi műfajú történeteket. Akik nem riadnak vissza a haláltól, a vértől, a talányoktól, hanem egyszerűen csak belevetik magukat a dolgok közepébe, és a szereplőkkel együtt próbálják kitalálni, hogy mi is folyik tulajdonképpen körülöttük.